Rónoki Bertalan @fiokorszag néven alkot az Instagramon. 2019-ben az Instaköltészet testközelből interjúsorozat egyik első alanyaként már volt egy beszélgetésünk az instaköltészet szerepéről, megítéléséről, így négy évvel később nagyon kíváncsi voltam, az akkori meglátásai hogyan változtak. Bertalan ma már nem posztol elsőközlésű verseket a felületen, saját szervezésű irodalmi programjaival azonban eltökélt célja Pécs irodalmi életének pezsgőbbé tétele. Interjúnkban többek közt erről is kérdeztem.
Miért döntöttél úgy, hogy az Instagramon kezded megosztani a műveidet?
Kifejezetten nem volt ideológiai háttere, egyszerűen azt láttam, hogy ez egy trendi felület lehet a szövegeim közvetítésére. Most lassan talán TikTok költészetről beszélhetünk majd, ha ezt az interneten fellelhető könnyebben fogyasztható műfajt mindig platform specifikusan akarjuk majd elnevezni. Felmerül, ez valóban műfaj-e, de mostanában más kérdéskörök mozgatnak, így nem ezen állnék le filózni.
Jelenleg az instaköltészet milyen szerepet tölt be az irodalmi életedben?
Szinte semmilyent, inaktívabb vagyok már a felületen és kevesebb embert is követek aktívan, más felé sodor az élet. Ha olvasok az Instagramon, akkor se kifejezetten instakölteményeket, hanem Instagramon továbbosztott verseket olvasok. Irodalmi életemben is hasonló, inkább egy promóciós eszköznek tartom, vagy lehet most nem megfelelő környezetben használtam a szót, megeshet. Szóval arra szolgál, hogy felhívjam a figyelmét az embereknek az olvasás és az írás pozitív mivoltára. Persze ezt sokan mások is csinálják, szóval nem ebbe fektetek nagy energiákat. Magam már nem is osztok meg saját szövegeket elsőközlésként a felületen. Inkább publikációt követően.
Az interjúnkban azt mondtad, hogy az Instagram inkább „beetetésnek jó”, az a célja, hogy átvezesse az olvasókat például a blogodra, vagy más olyan felületre, ami alkalmasabb hosszabb szövegek megosztására. Változott a véleményed azóta? Milyen tapasztalataid vannak?
Továbbra is ez csupán egy eszköz. A közösségi mivoltot is feltételesnek tartom ebben a helyzetben, de talán nagyobb valósága van annak, mint, hogy ezt egy önálló műfajnak tekintjük. Továbbra is promóciós célokkal használom ezt a felületet, talán sokkal szkeptikusabban is, mint korábban.
Az első interjúnk óta több alkalommal is dolgoztunk együtt különböző projekteken. Az egyik ilyen a Költők hete volt, ami a magyar költészet napja alkalmából meghirdetett versíró kihívás volt. Mi hívta életre a kihívás gondolatát, és mit gondolsz, mennyire volt sikeres?
Az első két évben biztosan nagyot szólt, legalábbis a statisztikák alapján roppant nagy forgalmat tudott létrehozni egy hét alatt az esemény. Több száz vers született, és közel száz ember részt vett rajta összesen. Ennek persze a COVID-19 okozta pandémiának is köze volt, hogy az emberek a szabadidejük sokkal nagyobb részét voltak kénytelenek online tölteni. Magát az eseményt is ez hozta életre. Abban az évben, mikor elindult a program, akkor pécsi szerzőkkel akartam egy iskolai „turnét” szervezni, ahol körbejárunk és irodalomról beszélgetünk az érdeklődőkkel. Ebből a tettvágyból lett ez az esemény. Aztán ahogy visszatértek az élő események, úgy éreztem, hogy egyre inkább az eredeti terv érdekel és motozkál a fejemben. Jó volt megszervezni és lehet kisebb volumenben újra szervezem majd, de már inkább csak egy játékként és nem egy ekkora mozzanatként, mint korábban lehetett. Jó volt a közeg lelkes embereivel közösen dolgozni ezen a eseményen az ő jelenlétük sokat formált a programon, ettől lett teljes és ettől tudott olyan ekkorára kinőni, egyedül sose tudtam volna ekkora eseményé duzzasztani. (@koborlelkek, @megszolalas.ig_, @hold_utca_23, @gyogy.ir, @etothjudit, @writersduck, @zsofi_write_stuff, @gondolartok, @felbarnapetofi)
Szerinted az ilyen nagyobb közösségeket megmozgató kihívások, játékok megváltoztatják valamennyire az instaköltészet megítélését? Ha igen, hogyan?
Szerintem nem igazán változtatja meg az instaköltészet megítélését, inkább az embereket közelíti alapvetően az írás elfogadottságához, hiszem a játékosoknak egy szöveget kellett alkotnia, ami sokkal inkább egy kreatív írás feladat volt.
Az instaköltészet mellett a slam poetry világában is kipróbáltad magad. Ez az érdeklődés honnan jön?
Ugyanarról a tőről, ami az írásra motivál. Illetve, a slam sok mindent elbír és lehet kísérletezni. Szóval nem egy saját esten kísérletezek valamivel, hanem mondjuk, ott próbálok ki egy szöveget, stílust vagy „színpadi technikát”. Meg ez valahol önfejlesztés is, hogy megtudj emberek előtt jelenni és előtud adni azt, amit akarsz.
Egyébként több Instagram költőnél is megfigyeltem, hogy előbb-utóbb elkalandoznak a slam poetry irányába. Picit olyan érzésem van, mintha ez a két underground irodalmi műfaj vonzaná egymást. Szerinted ennek mi lehet az oka?
Nem tudom, egyedi esetet tudok elmesélni, amitől hiteles adatközlő nem leszek, mások nem tudom, miért csinálják. Nekem egy idő után szűkös volt a platform. Egy szöveg akkor él, ha mondják. Kányádi azt mondta, hogy a vers az, amit mondani kell. Illetve, szerintem, ha multifunkcionális alkotó akarsz lenni, akkor megtanulsz színpadon is jelen lenni, amihez az első könnyen elérhető platform a szabad színpad vagy a slam poetry. Szóval a megközelíthetőségük szempontjából érdemes talán rá nézni a témára.
A másik nagyon szemet szúró jelenség az, hogy egyre több régebb óta tevékenykedő instaköltő függeszti fel egy időre, vagy akár végleg az alkotást az Instagramon. Mit gondolsz, ennek mi lehet az oka?
Nálam az a helyet, hogy szűkös lett ez a ketrec. Tudtam is, de mostanra kényelmetlen is lett. Egyszerűen, ha valami komolyabb dologgal akarsz foglalkozni és nem szimplán tartalmat gyártani, akkor ez a felület nem a legideálisabb rá. Elveszel az áradatban, a verseid első négy sorát olvassák el és így tovább. Miközben egy szövegnek lehet az a négy sor egy indítás csupán. Talán ez lehet másoknál is.
Milyennek találod most az instaköltészet megítélését?
Nem vagyok már olyan mélyen benne. Nem tudom. Nem vagyok abban a közegben, ahol ezt mondjuk leköpik, de éreztem már cinkesenek, hogy nekem volt egy ilyen múltam vagy még a mai napig üzemel is. Fog is, csak más célt találtam neki. Szóval a hétköznapokban neutrális szerintem. Irodalom szakmai szempontok szerint gyakoriak az ismétlődő képek és kevés könnyen fogyasztható tartalmat hordoz. Mint egy zacskós leves. Kielégít egy igényt, de nem egy három Michelin csillagos étterem kínálata. Valaki nem is vágyik rá, valaki nem éri el, valaki megelégszik azzal, ami könnyen elérhető.
Nemcsak az interneten publikálsz, hanem irodalmi lapokban, antológiákban is. Szerinted 2023-ban ez mennyire fontos?
Attól függ, mi a cél. Lehet úgy is elismert karakternek lenni, hogy nem publikálsz irodalmi lapokban, hiszen az internet megkerülhetővé teszi azt a korábban kiépült szűrő rendszert, amit a nyomtatott lapoknál dolgozó szerkesztők jelentettek. Nem is kell minden szerkesztőnek megfelelni és mindenhol publikálni. Azonban ebből az önpublikálásból van az a helyzet, hogy kétséges az instaköltészet megítélése, hiszen, aki szakmailag is elismert, annak nem szükséges ilyen formában közönség elé tárni az írásait. (Pl. pénz is jár egy publikációért, ami sokkal inkább munkává teszi az írást, vagy elismeri, mint valós teljesítményt.) Szóval, fontosnak nem fontos, de egy kitaposott út.
Szervezőként, moderátorként is egyre több eseményen találkozhatunk a neveddel. Szerinted mitől lesz jó egy irodalmi esemény?
Nem ismerem a titkos receptet. Én most olyan programokat csinálok, amik kicsit közelíteni akarják az írót és az olvasót. Illetve, ennek az egésznek a kultúráját és lehetőségét is megteremteni vagy lehetőséget adni rá. A városomban mostanában ilyen jellegű esemény, amit csinálok nem volt rendszeresen ezt próbálom most azzá tenni, majd elválik ez jó-e. Attól lesz jó egy esemény, ha a résztvevők úgy érzik, valamit kaptak tőle. Ezt lehet egy olyan programtól is, ami a polc legmagasabb fokán van, vagy épp a legalján. Az én eseményemet olykor azért szeretik, mert tudunk picit közérthetően is beszélgetni emberekkel irodalomról. Olyanok vagyunk olykor, mint egy kihangosított kocsmai beszélgetés, egy jó kocsmai beszélgetésből is tudsz úgy haza menni, hogy azt érzed kaptál valamit tőle.
Milyen nehézségek bukkannak fel a szervezés, promóció közben?
Az insta algoritmus nem szereti az ilyen programokat. Így a célközönséghez eljuttatni az eseményt nehéz. Kihívás van és megoldás is mindig. Sokszor meg kell mozgatni a kapcsolati szálait az embernek. Pl. a vendég vonata kimarad vagy tombola tárgyakat akarsz kérni valahonnan.
Szerinted milyen egy jó instavers?
Mint egy hétköznapi vers. Önmagában megálló alkotás, nem igényel magyarázatokat, hanem hordoz önmagában mindent, amire szüksége van az értelmezőnek. Nehéz lenne eldönteni, hogy mi az, amitől még jó lesz. Mutasson meg olyan dolgokat, amiket csak a szerzője tudna megmutatni a világ számára, és fontosnak tartja ezek megmutatását. Legyen valami cél, amit a szöveg szolgál és ezt tudja más is esztétikailag értékesnek találni, mert persze lehet egy századik szakítás vers is izgalmas, de legyen egyedi valamilyen módon, vagy nem tesz mást, mint olyan szálakat mozgat meg, mint amik már voltak.
Ha most meg kellene nevezned a kedvenc instaversed azok közül, amiket te választanál, melyiket választanád és miért?
Jelenleg nincs.
Mik a jövőbeli terveid, céljaid az írással?
Talán most a legkérdőjelesebb. Szeretnék írás népszerűsítéssel foglalkozni, emellett időközönként publikálni, most nem érzek magamban kötetdühöt, így majd ha lesz, akkor lesz.
Kiemelt kép: Kertész Tímea
Lírai kontent 