A közösségi média térhódítása a kulturális és irodalmi térben is jelentős változásokat okozott. A felületek számos új eszközt és lehetőséget biztosítanak az irodalmi élet formálóinak, az irodalmi nyilvánosság átalakulása megváltoztatta a szcéna publikációs gyakorlatait, így amatőr szerzők, akár anonim módon, kiadók és szerkesztők megkerülésével oszthatják meg műveiket a széles közönségnek.
A tendencia új műfajokat, stílusirányzatokat is létrehozott. A legnépszerűbb az instaköltészet, amely Rostás Eni megfogalmazásában a következő:
“A szabvány instavers mindössze néhány sorból áll, és fogyasztása semmilyen irodalmi előképzettséget nem igényel. Nem kell ismernünk a kortárs és klasszikus lírát, hogy dekódolni tudjuk, nem kell rejtett jelentésrétegeket keresnünk a sorok között. Erősen emocionális töltetű, nem megérteni, hanem érezni kell, ez pedig már meg is teremti a népszerűséghez kellő univerzalitást, hiszen a boldogság vagy a szomorúság minden kultúrában ugyanazt jelenti.”
Egy kutatás során megfigyelték, hogy a legnépszerűbb instaköltők, például Rupi Kaur versei gyakran kevesebb, mint 20 szóból állnak, ami többek között annak az eredménye hogy az Instagram szabvány képmérete 1080×1350 pixel, valamint, hogy a szöveg betűmérete a mobiltelefon képernyőjén is jól olvashatónak kell lennie.
Az Instagram számos eszközt kínál a tartalomkészítőknek, így a költőknek is, műveik megosztására. Néhány ezek közül:
- Poszt
- Carousel
- Sztori
- Reels
Az eszközök lehetőségeket adnak a szerzőnek az olvasóikkal való kapcsolattartásra és más szerzőkkel való kollaborációk lebonyolítására akár más kreatív iparági szereplőkkel is. Az Instagram a Carousel funkció segítségével elvben a művek megosztására is hosszabb művek megosztására is lehetőséget ad, amelyhez további 2200 karakternyi szöveg is írható bejegyzés formájában. A megannyi lehetőség ellenére a felületnek számos korláta van, amelyekről bővebben a szerzők is beszámolnak az oldalon szereplő interjúkban.
Azonban a felület alkotta új irányzat, amelyet egyes szakirodalmak irodalmi műfajként emlegetnek, rengeteg kritikát kapott az évek során. A rövid, tömör, univerzális üzenetet hordozó versek színvonalát számos irodalomkutató és kritikus is kifogásolta gyors fogyaszthatóságuk, túláltalánosított üzeneteik, és a szövegekben szereplő nyelvtani hibáik miatt.
De mi történik, ha az itt megosztott, főként kizárólag mobiltelefonon olvasott verseket kiemeljük az Instagramról, és egy virtuális kiállítás keretein belül új térbe helyezzük? Hogyan léphetnek kölcsönhatásba más műalkotásokkal az instaversek? Újraértelmezheti-e ezen alkotásokat egy új közeg, és ha igen, képes-e új, árnyaltabb üzenet átadására a vers?
A Lírai kontent – instaversek a konvergencia és az összművészetek határán kiállítás többek között ezekre a kérdésekre keresi a választ.
Az Újra látni téma 2 termet foglal magában, a versek mellett grafikusok illusztrációi találhatók, amelyek így együtt az Instagram közegéből kiszakadva alkotnak új egységet.
Az Újra meghallani teremben felolvasások találhatók, amelyek az instaköltészet (netköltészet) performatív oldalát emelik ki.
Az Újraalkotni teremben kollaborációk találhatók, amelyek segítségével az instaköltészet és a részvételi kultúra kapcsolata is elénk tárul.
A kiállítás résztvevői:
- Korondi Emese (@tortdimenzio)
- Rostás Mihály (@felbarna_r0m
- Rónoki Bertalan (@fiokorszag)
- Hold Utca (@hold_utca)
- Gyárfás Miklós (@gyarfasmiklos)
- Domokos Dominika (@megszolalas.ig)
- Szegedi István (@stevebacsi)
- Kertész Tímea (@zsetrekaemit)
- Hajba Gergő (@a.protag0nista)
- Rara (@h.flora4)
- É.Tóth Judit (@etothjudit)
A kiállítás a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem kommunikáció és médiatudomány mesterszak Vizuális és kreatív iparágak kurzus keretein belül valósult meg.
Lírai kontent 