Az instaköltészet legegyszerűbb definíciója értelmében az a költészet, amelyet az Instagram nevű közösségi oldalon osztanak meg. Számos instaköltészetről megjelent cikkben és tanulmányban megfigyelhető a tárgy iránti erős kritikai attitűd, amely többek között az irodalmi diskurzusok és színterek felépítésének megváltozásával függ össze. A felület adottságai befolyásolják a versek hosszát, a fogyasztói viselkedésformák pedig a versek tartalmát. Az instaversek legtöbbször valamilyen univerzális érzelmet dolgoznak fel, olyan képekkel, amelyekkel minél több olvasó minél kevesebb mentális energiabefektetéssel képes azonosulni. De mi történik, ha ezeket a verseket az eredeti közegükből kiszakítva, új környezetben, új kontextusban olvassuk? Kiállításunk Újra látni tematikájú termeiben erre a kérdésre keressük a választ.
Rostás Mihály verse
halk koppanás.
fényes lehetne,
az eresz alja.
elállt eső,
egy faluval arrébb.
itt nincsen
gondja,
ha arrébb fújja
ez a
szél.
elálltam
húsz évig.
azóta ülök.
azóta kevesebb.
kinyitom,
hogy beszéljen az ablak.
képernyőn nézem
a boldogtalanság
kimondhatatlan
nyelvi
malőrjét.
nézném, ha tudnám.
de minek,
ha nincs
jövője.
Lírai kontent 